López Caro alaposan felforgatta csapatát, ugyanis mind Robinhót, mind pedig a rossz formában lévő Ronaldót csak a cserepadra ültette, viszont kezdőbe nevezte Raúlt és a brazil Julio Baptistát. Ez utóbbi játékos nem mellesleg csapata egyik legjobb embere volt tegnap este. A két csapat úgy lépett pályára, hogy mindketten tudták, amennyiben vereséggel vonulnak le a Mestalla gyepéről, a bajnoki címnek biztosan lőttek, ellenben a második hely szempontjából még akár az egy pont is jól jöhet majd a későbbiekben. Nagy iramban kezdődött a találkozó, bár az végig elmondható volt, hogy a kapuk csak elvétve forogtak veszélyben, nem úgy mint a lábak, a sok elkövetett taktikai szabálytalanság miatt. Szinte kapura lövést sem jegyezhettünk fel, ennek ellenére a mérkőzés egyáltalán nem volt unalmas, leginkább a nagy küzdelem dominanciája miatt. Az első komolyabb lehetőségre a 23. percig kellett várni – bár ahogy mondani szokás, ennek is inkább a füstje, mint a lángja volt nagyobb – miután Cicinho élesen középre lőtt beadásáról Raúl maradt le pár centivel. A 36. percben Regueiro erőtlen szabadrúgását fogta könnyedén a végig hihetetlen magabiztossággal védő Iker Casillas, míg a 40. percben Pablo Aimar adott munkát a fővárosiak portásának. Az első játékrész befejezése előtt még Baptista szabadrúgását védte az ugyancsak végig remeklő Santiago Cañizares, ezzel pedig gyakorlatilag véget is ért az első negyvenöt perc. Kapura tartó lövéseket bizony nagyítóval kereshettünk, azonban az mindenképpen elmondható volt, hogy a felek nagyon felkészültek egymásból, s alig-alig biztosítanak egymásnak gólszerzési lehetőséget. A második játékrésztől már joggal remélhettük volna legalább a gólhelyzeteket.

A második játékrészt inkább a Valencia kezdte gólra törőbben, s az elsővel ellentétben, ekkor már a Real Madrid adta át Baraja-éknak a területet. Az 55. percben maga Baraja lőtt kapu mellé, a 62. percben pedig Raúl lövését védte Santiago Cañizares. A mérkőzés legnagyobb lehetőségére jó hatvanhat percet kellett várni, amikor Cicinho passza után Zidane ívelte be jobb oldalról pompásan a labdát, ami után Julio Baptista földre fejelte a játékszert, ám Cañizares hatalmas bravúrral valahogy kikapta azt, így megmentette csapatát a bekapott góltól. Tökéletesen végigjátszott akció volt, sajnos a gól elmaradt. A mérkőzés végéhez közeledve egyre inkább úgy tűnt, a csapatok beérik az egy ponttal is, bár Juan Ramón López Caro előbb Ronaldót, majd pár perccel később Robinhót és Cassanót is pályára küldte. A 82. percben éppen Robinho veszélyeztette a hazaiak kapuját, de Cañizares ekkor is a helyén volt, s hárította a középre tartó lövést. A 88. percben a szintén csereként pályára lépő Fabio Aurelio szabadrúgása kerülte el pár méterrel Casillas hálóját, míg egy perce rá, ugyancsak a Valencia brazil légiósa lőtt jócskán kapu mellé. A 91. percben aztán jött az, amire csak nagyon kevesen számítottak vagy számíthattak. Cassano pördítette a labdát Ronaldo elé, aki tulajdonképpen a csuklójával megszelídítette azt – a játékvezető nem szúrta ki – majd eltolta a labdát Cañizares mellett, aki az ötös előtt pár centivel felrúgta a brazil zsenit. Tizenegyes! Óriási esélyt – utólag egyértelműen eldönthető volt, hogy jogtalant – kapott a királyi gárda, amivel akár mindhárom pontot is zsebre tehette volna López Caro alakulata. Ám Ronaldo hű maradt elmúlt hetek-beli formájához, s elképesztően flegmán, erőtlenül, gyakorlatilag az elvetődő Cañizares kezébe gurította a labdát. Maradt a 0-0, nem tudta megnyerni a mérkőzést a Real Madrid. Talán így szolgáltatott igazságot a sors, ugyanis a Mejuto González által befújt büntető bizony nem volt ténylegesen büntető, mindennek ellenére a Real Madridnak illett volna élnie ezzel a hatalmas és ajándék lehetőséggel. A végeredmény 0-0, ami a mérkőzés összképét nézve teljesen igazságosnak mondható, más kérdés az, hogy a fővárosiak csak magukat okolhatják amiatt, hogy az utolsó percben nem sikerült megszerezni a három pontot érő találatot. Láttunk már jobb meccset...

A mérkőzés jegyzőkönyve
Valencia: Cañizares; Miguel, Marchena, Albiol, Moretti; Baraja, Angulo (Rufete 65. perc), Albelda, Regueiro (Mista 67. perc), Aimar (Fabio Aurelio 78. perc); Villa.
Real Madrid: Casillas; Salgado, Mejía, Ramos, Raúl Bravo; Cicinho, Diogo, Guti, Zidane (Robinho 74. perc); Baptista (Cassano 77. perc) és Raúl (Ronaldo 62. perc).
Játékvezető: Mejuto González (Asztúriai Bírótestület)
Helyszín: Valencia, Camp de Mestalla (50.000 néző, teltház)

A feszült hangulatú mérkőzésen sárgalapos figyelmeztetésben Mejía (17. perc), Albiol (37. perc), Místa (75. perc), Guti (78. perc), Cañizares (87. perc) és Marchena (90. perc) részesült. A valenciai-szurkolók a Real Madrid játékosát Gutit, szinte minden labdaérintésénél füttyszóval "jutalmazták". A mérkőzés egyperces gyászszünettel kezdődött, a 2004. március 11-én, a madridi Atocha-pályaudvaron bekövetkezett terrortámadás halálos áldozatainak emlékéül adózva. Két éve, összesen 191 halálos áldozatott követelt a szörnyű terrorakció.