Az első Bajnokok Ligája győzelem!
Florentino Pérez folytatván nagyszabású projektjét, Luis Figo után egy újabb úgymond "galaktikus" képességű játékost csábított a spanyol fővárosba, Zinedine Zidane személyében. A francia klasszis viszonylag nehezen illeszkedett be, ugyanis Zidane-nal a soraiban a királyi gárda első három bajnoki mérkőzésén nyeretlen maradt. Ennek ellenére viszonylag hamar, azaz a harmadik bajnoki fordulóban megszerezte első találatát új csapatának színeiben, a Real Betis ellen idegenben, más kérdés, hogy aztán csapata 3-1 arányú vereséget szenvedett a Lopera stadionban. Ezt követően azonban Zidane egyre jobb formába került, s fokozatosan illeszkedett be a Real Madrid egyedi játékstílusába. A francia zseni vezérletével a Real Madrid káprázatosan futballozott, Zidane pedig meccsről-meccsre elkápráztatta a közönséget. A "roullette" (Zidane gyakorta alkalmazott csele) fogalommá vált, a Real Madrid pedig haladt a Bajnokok Ligája győzelem felé. A Real Madrid 5-öse az elődöntőben gólt lőtt a Barcelonának, a két csapat első mérkőzésén a Nou Camp-ban, amivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fővárosi gárda bekerüljön a legrangosabb európai kupa fináléjába. Zidane-nak nagyon nem ment a Bajnokok Ligája ezen szakaszában, hiszen a Juventus-szal kétszer is a fináléban bukott el. Most azonban a rossz széria megszakadt, ráadásul épp Zidane gólja kellett ahhoz, hogy a Madrid kilencedszer is megnyerje a serleget. De még milyen gól volt ez! Mindmáig emlékezetes, ahogy Zizou lendíti az amúgy rosszabbiknak számító bal lábát, s utánozhatatlan mozdulattal Butt kapus hálójába vágja a labdát.

Spanyol bajnok!
Rögtön a bajnoki szezon nyitánya előtt, Zidane újabb trófeát nyert a Real Madriddal. Az Európai Szuperkupát a királyi gárda eddig egyszer sem nyerte meg, 2002-ben azonban a holland Feyenoord ellen ez a széria is megszakadt. Jöhetett a bajnokság, s folytatódhatott a Zidane mágia, immáron Ronaldóval együtt. A "Mester" bombaformában futballozott, az Alavés ellen a Santiago Bernabéuban még mindmáig sokat emlegetett álomgólt lőtt, decemberben pedig Tokióban elhódította a Világkupát, a paraguayi Olimpia ellenében. Zidane-nak mindegy volt, hogy esőben, hóban vagy fényes napsütésben játszott. A Valencia ellen a Madrid elviselve az időjárás viszontagságait, 4-1-es győzelmet aratott a Santiago Bernabéuban, nagyrészt Zidane parádéjának köszönhetően. A későbbiek során kiderült, hogy a Bajnokok Ligája címvédés nem sikerülhet, így a spanyol bajnokság megnyerése maradt mentsvárnak. Del Bosque csapata pedig be is gyűjtötte ezt a titulust, s az Athletic Bilbao elleni záró forduló után, Zidane is együtt ünnepelhetett a többi madridistával.

A vége nem sikerült
A 2003/04-es szezont a Real Madrid rögtön spanyol Szuperkupa győzelemmel indította, immáron Carlos Queiros-szal a kispadon. A bajnokságban jól haladt a Madrid, Zidane pedig csakugyan nagy formában volt. A Valladolid elleni 7-2-s meccsen valósággal őrületbe kergette a lila-fehérek védelmét, a Racing elleni 3-1-es siker alkalmával pedig a 2002-es Bajnokok Ligája döntőt idéző gólt lőtt. A Bajnokok Ligájában is hasonló formát demonstrált mind a Real Madrid, mind Zinedine Zidane. A Marseille elleni 4-2-s mérkőzésen a francia gólt ugyan nem szerzett, ám megannyiszor okozott riadalmat a francia gárdának, akikért nem mellesleg Zidane szíve kiskorában mindig is dobogott. A szezont sajnos nem sikerült trófeával zárnia a Real Madridnak, hiszen a spanyol-kupában a Zaragoza ellen a döntőben, a Bajnokok Ligájában a Monaco ellenében a nyolc között, a bajnokságban pedig a véghajrában bukott el Queiros csapata. Zidane-ra ennek ellenére nem lehetett panasz, ráadásul az ezt követő portugáliai Európa Bajnokságon az amúgy várakozáson alul szereplő gall együttes legjobbja volt, amivel újra igazolta a kétkedőknek, hogy még mindig kivételes klasszis.

Nehéz idők
A Real Madrid a 2004/05-ös szezonnak még José Antonio Camacho-val a kispadon vágott neki, de helyette hamar Mariano García Remon kezébe került a marsall-bot. A Madrid vergődött, Zidane-nak sem ment a játék, ámbár a francia klasszis mindent elkövetett csapatáért. Vanderlei Luxemburgo téli érkezése aztán hamar fordulatot hozott a Real Madrid és Zidane életében egyaránt. A brazil tréner debütálásán Zidane tizenegyes gólja döntött a Real Sociedad elleni "villámpartin", az Espanyol elleni hazai bajnokin pedig ismét a régi Zidane-t láthatta a Bernabéu publikuma. A Juventus elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntő első, Bernabéu-beli mérkőzésén a madridiak 5-öse egyik ámulatból ejtette a másikba a blancókért szorítókat - de talán még az olaszokat is -, a Sevilla elleni bajnokin pedig bombagólt lőtt az andalúzok hálójába. A trófeák mindenesetre elmaradtak, de a szurkolók abszolút nem panaszkodhattak a francia játékmesterre.

A búcsú éve
Az utolsó szezonom? Talán ezt a kérdést tehette fel magában Zinedine Zidane a 2005/06-os idény kezdete előtt, utalván arra, hogy ugyan 2007-ig kontraktus köti a Real Madridhoz, mégis megeshet, hogy ez lesz az utolsó szezonja a spanyol fővárosban. A Madrid Luxemburgóval is hamar krízisbe került, az eredmények nem jöttek, nem úgy mint a sorozatos kudarcok. A brazil mester ment, López Caro jött, aki hamar életet lehelt az alvó oroszlánba. A Sevilla elleni bajnokin Zidane mesterhármassal járult hozzá csapata 4-2-s sikeréhez, amivel élete első "hat-trickjét" is elkönyvelhette. A szezon még tart, s biztosan állítható, hogy a Santiago Bernabéuban Zidane-t a Villarreal ellen láthatjuk utoljára a Madrid hófehér mezében. Még nincs vége, de közeleg...